Először is a cserépkályha, az egy tűzhely, mint például egy kandalló. Mindenki látott már ilyesmit, hiszen egyes sztorik szerint ezen jön le a télapó. A cserépkályhán két számottevő különbség van. Az első, hogy a felszálló forró füst nem egyenesen felfelé megy, hanem van számára egy kicsi labirintus amivel az egész kályha területén körbe megy mielőtt elhagyja a fűtőtestet.

A másik egyértelműen, a cserép. Az ősi, legegyszerűbb szigetelőanyag, ami számos dizájnban jön, és még a luxus villákban is a fő fűtési módszeré vált több száz évre. A lényege viszont hogy a hőt sokáig magában tartja. Még akkor is ha a tűz már kialudt benne. Aki aludt egy igazi kandallós szobában, és hajnali négykor arra ébredt, hogy jéghideg van mert nincs tűz az tudja, hogy ez milyen jó dolog. Ez a kialakítás ráadásul roppant energiatakarékos az átlagos radiátorokhoz és fűtőtestekhez képest.

A modern cserépkályha két dologban különbözik. Az első, hogy nem feltétlenül fával működik. Lehet benne gáz vagy villamos fűtőtest is. Nem kell a szomszéd jegenyefáját felszeletelni. Csak ha nagyon bosszant, vagy át lóg a kerítésen. Vagy bosszút akarunk állni valami egyébért.

A másik, maga a csempe. Már nincs annyira divatban mint a 19. században. Viszont a szigetelés még mindig fontos részét képezi a technológiának. Szóval cserébe a modern cserépkályhák lapos fehér vakolatot. festéket, vagy roppant semleges és sima csempéket kapnak, beleolvadva a falba, és hozzáilleszkedve a bútorok és szőnyegek. A színeket az építéskor még lehet változtatni, de utána már nehezebb.